Ha igaza van annak a teológusnak, aki a bűn három indítóokáról beszél – ezek: a kiváncsiság, az érzéki gyönyör és a gőg – akkor a testvér (egy mélyebbre ható elemzés feltárja) különösen azzal a furcsa bűnnel rendelkezik, hogy – egy állandóan jelen levővel közülük – megkétszerezi a bűnei számát. Például, nem egyszerűen csak kiváncsi: hanem a kíváncsiság kíváncsisága jellemző rá. Kíváncsi arra, milyen is a kíváncsiság. És ugyanúgy rendelkezik az élvezet kíváncsiságával és a gőg kíváncsiságával.
A tékozló fiú testvére a számomra néha annyira pokolinak tűnik, hogy még bűne sincs: a bűn bűne az övé.

*
Ami érdekes abban, ha filozófiával foglalkozol, az az, hogy egy adott pillanattal kezdődően minden leköt és gazdagít: a teológia és a matematika, a természettudományok és a zeneelmélet. Ez lenne a vég? Vagy éppen ez lenne a kezdeted?

*
Valamelyik filológus egy nagyon szuggesztív elmélettel hozakodott elő: a hiányok elméletével. Tételezed azt az igét: „énekel” – mondja, és egyszeriben egy halom hiány keletkezett: kicsoda? mivel? hogyan?
Milyen mély metafizikai jelenség: tételezel valamit és ezzel hiányokat gyártasz. Valaminek tételezése szegényíti a valóságot. Mivel a nemlét egyneműségébe beleviszi a változatosságot.
Hagyd békén a nemlétet, ha nem akarod azt, hogy mélységes szakadékai a számodra feltáruljanak.

*

Kant rátalál az intellektusra, vagyis a megismerésre; Fichte megtalálja az életimpulzust, vagyis az etikait; Schelling a természet intuícióját, vagyis az organikusságot; Hegel – az ész fejlődését, azaz a szellemet. És mindannyian a szabadságról beszélnek.
Néhány évtized alatt minden megtörténik a filozófiában. Néhány „görög” – és a filozófia univerzuma bezárult.

*

Néha úgy tűnik, tudom mi a filozófia: az egyetemesnek a kalandja, amikor egyedivé válik.

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)