IX.

Az is érték, mi nem kell másnak.
Az sem bűn már, ha elkobozták
a nyomor kelléktárát és az oltárt.
Minden szentséggyalázat közösségi.
Nem kell félni, van bűnbocsánat, –
és corpus delicti. Isten! – és hiánya.

X.

Madarak csipkedik hallásom selymét.
Bíborbársonyan hívogat az öled.
Néha vágyhatok gyengéden, néha
elvesztem fejem józanságát és mértékét.
Szívem egy galambdúc, a kakukk nyelvén
beszél a tulajdonjog. Szeretlek, de –
meddig éljek? Előbb-utóbb én leszek
a Te alattomosod. – Már az vagyok.

(Folytatjuk)