Jó humora volt. Állítólag viccek gyártójaként tisztelték mások, én arra kértem, írjon humoros sztorikat otthoni napilapokban talált abszurd hírek alapján. Akkoriban az Ifjúmunkás szerkesztõje voltam Bukarestben, úgy éreztem, szükség van egy kis borzos szövegre a ifjúság lapjában.

Aztán változtak a színhelyek: én skandináv-, õ pannon földre távozott, de a Káfé összehozott újra. Õ akkor komoly szintéziseket gyártott a romániai helyzetrõl. Az írásaiból informálódtam. És csodáltam, hogy ennyire à jour a hazai dolgokban. Egyik-másik szövegét még közöltük is a Káféban, sajnos, kapcsolatunk igencsak rapszodikus maradt.

Amilyen gonddal voltak azok a írások rendszerbe fogva, rájöttem, hogy nehézség nélkül kötetbe lehetne fogni õket, válogatni egy ”Bogdán Tibort”. Nem tudok arról, hogy valaki megtette volna. Talán majd az utókor…
Nyugodj békében, Mester!

Gergely Tamás