2020 Irodelmi Nobel-díjasa: Louise Glück

Október 8-án, tegnap megnevezték az idei irodalmi Nobel-díjast, a magyar felmenőkkel rendelkező, 77 esztendős amerikai illetőségű Louise Glück személyében. A költőnő 1943-ban született New Yorkban, és a Massachusetts állambeli Cambridge-ben él. Az írás mellett a Yale Egyetem angol professzora a connecticuti New Havenben. Első verseskötete Firstborn (Elsőszülött) címmel jelent meg 1968-ban, nem sokkal később már a kortárs amerikai irodalom legkiemelkedőbb alakjai között tartották számon.

Több rangos díjban is részesült, 1993-ban Pulitzer-díjas lett, 2014-ben megkapta az amerikai Nemzeti Könyvdíjat. Eddig 12 versgyűjteménye jelent meg, valamint a költészetről szóló esszékötetei. Alább 4 versének magyarított változatát idézzük ízelítőül.

Louise Glück négy verse

Wikipédia

Parodosz

Megsebesültem, még régen.
Ezért tanultam meg
létezni úgy, hogy
a világot ne
érintsem: megmondom én,
mivé kellett volna válnom —
eszközzé, mi figyel.
Nem közömbös: mozdulatlan.
Egy faág. Kődarab.
Miért fárasztanám magam vitákkal, érvekkel?
Akik ott pihegnek a többi ágyban,
követni sem tudnának, hiszen
irányíthatatlanok,
mint minden álom —
A redőnyön keresztül figyeltem,
ahogy a sötét égen a hold árad, apad, —
Arra születtem,
hogy nagy misztériumok
szemtanúja legyek.
Most, hogy már láttam
születést és halált, sötét
ízükből tudom, hogy ezek
bizonyságok, nem
misztériumok —

Fenyvesi Orsolya fordítása


Mennyei muzsika

Egy barátnőm még mindig hisz a mennyországban.
Nem egy buta nő, mégis a nagy okossággal, Istenhez beszél.
Azt hiszi valaki hallgat rá odafenn.
Itt a földön szerfelett belevaló.
Bátor is, könnyen elvisel kellemetlenségeket.
Haldokló hernyót találtunk a földön, mohó hangyák mászták.
Mindig meghatnak a csapások, szembeszállni készen állok
De félek is, hamar szemet húnyok.
Ámbár a barátnőm könnyűnek találja, hogy a dolgok
természetük szerint folynak. Értem azonban
Néhány hangyát leseperve róla, letette
Az út túlsó oldalán.
Azt mondja, hogy behúnyom a szemem Istenhez, más nem
Magyarázza vakságom. Azt mondja, mint egy gyermek
Aki fejét a párnájába fúrja, hogy ne lássa
a gyermeket, aki azt képzeli, hogy a fény
Szomorít, olyan vagyok.
A barátnőm mint egy ősanya. Arra bíztat
Ébredjek felnőve mint ő, legyek egy bátor személy-
Álmomban korhol a barátnőm. Sétálunk
Ugyanazon az úton, csakhogy tél van már;
Azt mondja amikor a világot szereted mennyei muzsikát hallasz:
Nézz fel, mondja. Amikor megteszem, semmi.
Csak fellegek, hó, fehér ügyek a fákon
Mint menyasszonyok a magasba szökkenve-
S akkor félek érte, látom
A világ köré feszített hálóba akadva-
Igaziból az út szélén ülünk, s a naplementét nézzük;
Néha a csendet madárfütty szúrja át.
Ebben a pillanatban próbáljuk megmagyarázni,
Hogy kibékültünk a halállal, egyedülléttel.
A barátnőm kört rajzol a porba, benne, a hernyó nem mozdul.
Mindig próbál dolgokat egésszé tenni, valami szépet, egy képet
Alkotni, ami magától élni képes.
Nagy csend van. Békés dolog így szótlanul ülni. A kompozíció
Lezárva, az út hírtelen sötétbe borul, a levegő
Lehűl, itt-ott a kövek megcsillannnak-
A mozdulatlanságot szeretjük mindketten.
A forma imádata a befejezés szeretete.
.
Jánosi András fordítása


Elsőszülött

Telnek a hetek. Elteszem őket,
Egyformák, mint rozsdás konzervdobozok…
Bab erjed az edényben. Nézem a magányos hagymakarikát,
Mint Ofélia sodródik a zsírban:
Erőtlenül babrálsz a kanállal.
És most? Hiányzik a törődésem? A kerted szobányi
Rózsát terem, mint egy éve, amikor egy csapat nővér
Az oltár elé tolt…
Te képtelen voltál rá. Én láttam
A beteljesült szerelmet, a fiad
Bura alatt nyáladzik, éhezik…
Mi jól eszünk.
Ma a hentesem edzett késével hasít
a borjúból, a kedvencedből. Az életemmel fizetek.
.
Branczeiz Anna fordítása
.
Forrás: Magyarul Bábelben


Elvesztett szeretet

A húgom egy egész életet töltött a földön. Megszületett és meghalt.
Közben sosem volt élénk, sosem mondott semmit.
Úgy csinált, mint a kisbabák,
sírt. De nem akarta, hogy megetessék.
Anyám mégis gondozta, próbálta megváltoztatni a
sorsot, majd a múltat.
Valami meg is változott: amikor a húgom meghalt,
anyám szíve olyan nagyon hideg, rideg lett,
mint egy apró vasmedál.
Aztán úgy tűnt, a húgom teste
mágnes. Éreztem, ahogy húzza
anyám szívét a földbe,
hogy növekedhessen

Fordította: Branczeiz Anna

Forrás: Versumonline

2020. október 9.

1 hozzászólás érkezett

  1. Bartha György:

    Az a költő Ő, aki hagyja, hogy a dolgok “természetük szerint”, maguktól megszólaljanak. Nem kapacitálja őket, csupán odafigyel. Megérti és közli az olvasóval a dolgok szavát. Így lesz a vers. Az “engedelmesség önfeledtsége” nélkül, magára maradt Pilinszky Ő, akit a veszteség ihlet versírásra. Számomra új költő született.

Szóljon hozzá!