Odafekszik az állat mellé.
Ezt nem látja a lány,
csak a lábait, mikor a képből lógnak;
mobilt ránt, sikolt, nevet.
A fiú ezt nem érzékeli,
arca merev-fényes.

A lány szólítja, kérdezi, mindenfélét, sokat.
Nem is a válaszok a fontosak,
hanem ahogy majd jönnek:
mennyire lesznek módosíthatók.

A fiú testének csupán kis része mozog,
a kutya mancsával játszik,
két ujjal cirógatja,
ujj-korcsok közé nyúl.
A benne lévő jóság köti az állathoz,
ki tiszta gyermek,
nyugodt szeme borostyán-tükör.

Az asszony, kié a kutya, látja ezt,
fiának nevezi a részeget,
megköszöni, leguggol.
Végigsimítja az eb lábát,
hogy az továbbítson.

1. Kardos Gábor:
   2020. október 13. 11:27

   EZ SZÉP ÉS NEM SZKEPTIKUS
   KIJÖTTÉL A VÁLSÁGBÓL ÉS ÉRZÉKENY MARADTÁL

2. Somorčík Szombath Rozália:
   2020. október 13. 17:54

   Ismersz. Köszönöm.