Olvasom egy (spanyol) lapban: a világ tíz legnagyobb (legtöbb ember által beszélt) nyelve közül öt ott van Ázsiában, egy kupacban: a kínai (mandarin), a hindi, a bengáli, a pandzsábi meg a japán …

A tíz legelterjedtebb idióma (a beszélők száma szerinti sorrendben):

1. a kínai (minden hatodik ember kínaiul beszél – majd’ egymilliárdnyian (910 millióan) pedig annak mandarin nyelvjárását…)
2. a spanyol (bármilyen meglepő is a második hely: majdnem négyszázötven (442…) millióan beszélik ezt az újlatin nyelvet, elsősorban az Újvilágban és az óvilági Hispániában, de másutt is, szinte minden kontinensen)
3. az angol (a becslések szerint legalább 375 millió embernek ez az anyanyelve – és jó félmilliárdnak pedig a második nyelve)
4. a hindi (negyedmilliárddal számolnak – 260 millióval; de az indiai szubkontinens más – rokon – nyelveivel, pl. az urduval és a hindusztánival, meg még vagy húsz másikkal akár megelőzheti is az angolt)
5. az arab (a ’saját’ becslések szerint a beszélők száma 315 millió – de mivel egy ’integráns macrolengua’ (mint a kínai vagy a hindi), nehéz pontosítani az arabul beszélők valós számát; az ENSZ adatai 20 arab országot tartanak nyilván, melyekben jó 250 millióan beszélik a hivatalos nyelvet, az arabot – mely egyik ’hivatalos’ nyelve magának az ENSZ-nek is (és még legalább 6 államban második hivatalos nyelv!); a vallás /a Korán/ nyelve mindenesetre azonos, még ha – mondjuk – a marokkóiak és a jemeniek nem nagyon értik is egymást…
6. a portugál – a közös Ibériából 1139-ben kivált portugálok nem álmodhatták, hogy világbirodalmuk révén nyelvileg is ’nagyhatalom’ lesznek: ma vagy 215 millió ember beszéli anyanyelveként a portugált (a kis európai ’anyaországon’ és a hatalmas újvilági Brazílián kívül majdnem tíz volt gyarmati terület is szerte a világon)
7. a bengáli (a Bangladest is magában foglaló dél-ázsiai szubkontinensen jó 200 millióan beszélik)
8. az orosz (bizony: egykori kötelezően okított nyelvünk is ’világnyelv’ a maga 170 millió beszélőjével – és az ENSZ-nek is egyik ’hivatalos’ nyelve ! – gyakorlatilag nincs pontos adat a beszélők jelenlegi számáról: nemcsak az Oroszországi Föderáció ’vezető’ nyelvéről beszélünk, az egykori ’nagy’ Szovjetunió volt tagköztársaságaiban az orosz minimum második – közvetítő – nyelvként funkcionál; saját tapasztalatom volt a függetlenné vált Moldovai Köztársaságból: mindenki beszélt/értett oroszul, míg az államnyelvvé avanzsált (limba de stat) ’moldován’ nyelven messze nem mindenki…
9. a japán (a nippon: a nagy magányos – úgy 130 millióan beszélik a szigetországban)
10. a pandzsábi (a hindusztáni szubkontinens – India melletti – másik nagy államának, Pakisztánnak a fő nyelve, 100 millió beszélővel – ezt beszélik a legtöbben, még ha a ’hivatalos’ pakisztáni államnyelv az urdu is – az arab írású hindi)

*
A föllelt cikk szerint hétezernél (!) több beszélt nyelv létezik Földünkön (7.097), ezek közül a ’hivatalosság’ szempontjából az angol vezet (59 szuverén államban hivatalos nyelv), őt követi a francia (29 államban), a spanyol (20 országban) és a portugál (10-ben). A beszélt (létező) nyelvek döntő többsége tehát ’nem-hivatalos’… de az emberi kultúrának szerves része. Az Ethnologue című lap cikke szerint e burjánzó nyelvi gazdagság egyre nagyobb veszélybe sodródik: a tudósok becslései szerint legalább 3000 (most még élő, beszélt) nyelv – azaz: az összesnek jó 40 %-a – a gyors megszűnéssel (kihalással) néz szembe. (Herder ide vagy oda: a mi magyar nyelvünk nem sorol közéjük…)

*
Édes anyanyelvünk a ’hatvanasok’ közé rangsorol a beszélők száma szerint (a világon a 62. helyen áll, Európában a 14.-iken); egyben a legbeszéltebb olyan nyelv, amely nem az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartozik… (Itt most ne térjünk ki arra: milyen nyelvcsaládhoz tartozunk… elterjedtség szempontjából az amúgy is lényegtelen…) A magyar anyanyelvű személyek száma a világon – becslések szerint – 15 millió lehet.