A föld érő gyümölcsét kínálom neked.
A kora október zöld alagútjában
sóhajok szállnak a Kertben. Veled
érő almák zsongnak vágyaid lombjában.

Őszbe szenderül beporzó méhek raja.
Borús ég alatt arany almáid égnek.
Ide hallik hulló levelek sóhaja,
dermednek az ágak, a széltől is félnek.

Soha ne legyél az, ki nem voltál soha –
borzongva nézünk az első dérbe-hóba.
A kert gyümölcsösét adja vámnak. Megleled

kósza vágyad, kertek asszonya, Pomona?
A fák? Kábán átkarolnak, megvédenek.
Én? Tavaszt álmodni hagylak itt. Ég veled.

2021. október 11.