(1.) Hol a disznó?

Irénke néni a Besutcában lakott, szép, ölni való disznót vásárolt a malomból. A fiait elküldte a szekérrel, hogy vigyék haza. Ügyesen fel is pakolták a disznót, s avval elindultak. Amikor otthon befordultak a kapun, azt kérdezte Irénke néni:
– Fiaim, hát hol van a disznó?
Néznek hátra a fiúk, hát csakugyan üres a szekér.
— Hol a disznó, mi lett vele?
A fiúk megfordultak, s elindultak a szekérrel a disznó keresésére. A kocsma előtt álldogált vagy öt ember, azok kacagva mondták:
— Egy nagy disznó az előbb futott be a malom felé. Tényleg, a disznó otthon volt a régi gazdájánál. Másodszor is szekérre került. Azt mondták a kocsma előtti emberek:
– Na, megvan a disznó, de ha nem került volna meg, milyen disznótor lett volna nálatok?

(2.) Aki mindent kipróbált

Találkozott az utcán két középkorú székely, rég nem látták egymást, valamikor katonacimborák voltak. Beszédbe elegyedtek.
– Na, hogy alakult az életed, amióta nem láttuk egymást?
– Tudod – azt mondja -, leszerelésünk után megnősültem, már a fiam huszonkét éves, a leányom tizennyolc. Legelőbb a mezőgazdaságból próbáltunk megélni, nem ment. Munkás lettem. Dolgoztam a vajgyárban, aztán a faiparban, aztán az útügynél, aztán kőműveskedtem, bányász is voltam, most géplakatos vagyok.
– Hát barátom – szólt a másik székely -, te a felakasztáson kívül mindent kipróbáltál.

Forrás: Ráduly János: Milyen nagy esze van a székelynek. Népi tréfák, anekdoták. Székelykapu Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008. Elmondta: (1) Orbán (Minyus) Márton 93 éves (Kibéd) – (2) Borbély Ferenc 21 éves (Kibéd)