XIV.

Miről is beszélhetnék?
A gneiszről, mi megbonthatatlan?
A plazmatikus hazugságról?
Az örökről, mi soha fel nem fogható?
Az elmaradt örömökről? Változtathatatlan.
Beszélek némán, kezem-szemem szerint
a szeméremről, mely önérdekből mélyre merül.

XV.

Egy madár a végtelenből
száműzött látható lény.
Szárnya fesztávja mondja el,
mekkora lesz végtéig magánya.
Sívitása megtanul más nyelveket.
De az élniakarása örök és örömteli,
saját születése öntudatában.

XVI.

Nőben a férfi.
Férfiben a nő.
A barát sohasem
lép teljes közeledbe,
bár azért barát,
hogy szennyeidet elnyelje.
Olyan kerekítetten négyszögletű láda,
akit halála után tudunk
így-úgy, de emlékeinkben
tartani – megismételhetetlenül.

(Folytatjuk)