A Puskás Aréna (lánykori nevén Népstadion) avatóján a válogatott futballmérkőzés előtt elhangzott himnuszok – a magyar és az uruguayi – különlegessége, hogy mindkettőnek hazánk fia a zeneszerzője. Erkelről ez köztudott, ám a másik komponista, Debály Ferenc József (1791-1859) nevét Magyarországon kevesen ismerik. Pedig az uruguayi után a paraguayi himnusz dallamát is ő vetette kottára a XIX. század közepén…

Debály Ferenc József katonazenész családban született, apja Franz Joseph Haydn tanítványa volt. Debály igen fiatalon kezdte meg katonazenészi pályáját. Részt vett a napóleoni háborúkban, majd 1820-ban leszerelt. Lipcsében magasabb zenei képzést kapott, onnan Bécsbe került, majd Olaszországban telepedett le mint a piemonti lovasezred karmestere. Idővel házasságot kötött egy genovai lánnyal, majd 1838-ban családjával hajóra szállt, hogy Dél-Amerikában próbáljon szerencsét. A végállomás Uruguay fővárosa, Montevideó volt. A fiatal köztársaság, miután több évtizedes harcban kivívta függetlenségét, újból háború küszöbén állt, amely néhány hét múlva meg is kezdődött. Rosas argentin diktátor harca a kis szomszédország ellen több mint tizenkét esztendeig tartott, s a Dél-Amerikába szakadt magyar muzsikusból ismét katonakarmester lett. A napóleoni háborúk magyar veteránja 1839. december 29-én esett át a tűzkeresztségen. A Cagancha mellett vívott győzelmes csata ihlette a Himno a Cagancha megírására, amellyel általános sikert aratott. Közben megjelent Uruguayban egy Európában akkor még ismeretlen, fiatal olasz szabadságharcos, Giuseppe Garibaldi. Hétszáz főnyi olasz légiója élén sikert sikerre halmozott. Hősünk és Garibaldi között mély barátság alakult ki, ennek egyik bizonyítéka, hogy az akkor született Debály-gyerekek közül az első, José, Garibaldi keresztnevét kapta (József – spanyol formában), kislányát pedig Anitáról, a szabadsághős brazil hitveséről nevezték el. Elképzelhető, hogy a keresztszülők Garibaldi és a neje voltak.

Debály Ferenc József Uruguay nemzeti himnuszát 1841-ben Francesco Acuna de Figueroa költő szövegére komponálta. A zene lendületes, indulószerű, a francia, az olasz illetve a brazil himnuszhoz hasonlítható. A paraguayi nemzeti himnuszt szintén az uruguayi Figueroa szövegére szerezte 1846-ban, Montevideó ostroma alatt. Azokban a nehéz időkben nagyon szűkös körülmények között élt családjával. Az idősödő mestert ízületi fájdalmak kínozták, de éjt nappallá téve dolgozott, zenekarokat vezényelt, muzsikusokat képzett – és komponált. Muzsikája, zenedarabjai egész Dél-Amerikában ismertté tették a nevét. 1959. február 13-án a népszerű „maestro Debalit” hatalmas tömeg kísérte a temetőbe. Nevét a főváros egyik szerényebb utcája, továbbá az ottani magyarok központjában egy kép és egy bronztábla – valamint az uruguayiak emlékezete őrzi.

Debály Ferenc zenei hagyatéka 143 különböző terjedelmű munkából áll. Művei között tíz szimfónia, több versenymű, szonáta, szerenád, fantázia, nyitány stb. található. Katonazenész lévén, számos indulót, ébresztőt, takarodót írt. Sok tánczenét és dalt is szerzett; ezek egy része keringő, polka és mazurka, de többségük hamisítatlan dél-amerikai jellegű. Egyházi zenéjében többek közt három misét találunk. (Magyarok Dél- Amerikában)

Köszönet Daniss Győző barátomnak az ötletadásért, valamint dr. Sándor István montevideói konzulunknak a fotókért.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban