Írta: Kiss Gábor. Forrás: https://www.szombat.org/

A 2020-as irodalmi Nobel-díjat Louise Elisabeth Glück amerikai költőnő kapta az életművéért. Az indoklás szerint „összetéveszthetetlen költői hangja miatt, amely szigorú szépséggel egyetemessé teszi az egyéni létet”. A magyarországi híradások azt is megemlítik, hogy apai nagyszülei Magyarországról vándoroltak az Egyesült Államokba. De kik is voltak a magyar felmenők?
1900 decemberében érkezett a költőnő nagypapája és nagymamája New Yorkba. A nagypapát Glück Henriknek, a nagymamát Moskovitz Teréziának hívták. Érmihályfalvi magyar zsidók voltak.

Érmihályfalva, Főutca, 1902

Érmihályfalva a történelmi Bihar vármegyében, a Partium nyugati részén fekszik, az Érmellék fővárosa. A trianoni békekötésig Magyarországhoz tartozott, utána, hiába volt magyarok lakta város, a vasútvonal miatt Románia kapta meg. A huszadik század elején a kis magyar település nagyjából 6000 lakossal rendelkezett, ebből körülbelül 1200-an voltak zsidó vallásúak.

A magyar történelemben a honfoglalástól jelen voltak a zsidók, de jelenlétük nem volt folyamatos, a kiűzetések miatt többször is újrakezdődött a történetük. Az utolsó nagy bevándorlás a XVIII./XIX. században történt. Az érmihályfalvi közösség az 1800-as évek elején érkezett lakóhelyére, és a környék izraelita központjává, anyahitközségévé vált. Az Eötvös József által összehívott Izraelita Egyetemes Gyűlésen a magyarországi zsidóság kettészakadt ortodoxokra és neológokra, harmadikként pedig megjelent az egyensúlyozni kívánó status quo irányzat. Az érmihályfalvi zsidóság az ortodox irányzathoz csatlakozott, és mélyen vallásos maradt.

Louise Glück felmenői tevékenyen részt vettek Érmihályfalva életében, jelentős szerepet vittek a polgárosodásban. Nagyapja, Glück Henrik, míg ott élt, a „Feldmann és Glück” fakereskedést vezette. Dédapját is Glück Henriknek hívták, és elképzelhető, hogy azonos azzal a Glück Henrikkel, aki honvédként harcolt az 1848/1849-es szabadságharcban.

A Glück család tagjai ott voltak az ortodox hitközség vezetői, a zsinagóga építtetői között. Részt vettek a helyi takarékpénztár, népbank és képviselőtestület munkáiban. Érmihályfalva kávégyárában, a Beck Pótkávégyárban az igazgatóságban ült Glück Adolf. A település híres malmát, a Gizella malmot Glück Benő alapította és vezette. De vittek még a családtagok üveggyárat és női divatáru céget is. Dr. Glück Sándor ügyvéd harcolt az első világháborúban. Az 1915-ös isonzói csaták után Károly Csapatkereszttel tüntették ki.

A Glück család tagjai többször is a helyi Feldmann család tagjaival házasodtak, Louise Glück két dédszülője is Feldmann volt. A Feldmannok közül Feldmann Tivadar a városka híres méhésze volt, Feldmann Aladár pedig első világháborús fényképészként háborús hősnek számított. Négy éven át volt a frontokon és hét kitüntetéssel, de testvérét elvesztve tért haza. A család adományokkal is kitüntette magát. Karácsony táján a szegény keresztényeknek, az első világháború idején pedig a harcoló katonáknak és a vakságot szenvedett katonáknak adtak. Segítették a helyi szegényeket, és a településen átutazó hittestvéreket. 1914 nyarán Glück Benő egy mázsa lisztet osztott szét a fronton lévő katonák családjai között.

Ki tudja, mit hozott volna a jövő, ha az Osztrák-Magyar Monarchia nem veszíti el a háborút… A román megszállás, a gazdasági világválság, a visszacsatolás, a zsidótörvények, a nagyváradi gettó, végül Auschwitz-Birkenau megpecsételte a család sorsát. Ma már csak egy szomorú, rengeteg nevet tartalmazó magyar nyelvű sírkő emlékeztet a Valea Lui Mihai-i elhagyatott zsidó temetőben azokra az emberekre, akik egykor itt éltek, és akik a 2020-as év irodalmi Nobel-díjasának felmenői voltak.