Hogy higgyél valamiben, hogy rendelkezz a hazáról egyfajta vízióval, például azt jelenti, hogy ne csak a hazát lássad benne, hanem még valamit. Mások úgy számítják, hogyha egy bizonyos látomást választasz, a rész mellett döntöttél az egész helyett. Elképzelhető, természetesen, ilyen fajta választás is. De az igazi ragaszkodások azok, amelyek túlmutatnak az egészen („L’excès sur le tout…” – mondta Valéry). Ragaszkodsz a haza térképéhez is, az eugenikához is, az országutakhoz is, a jellemeihez is. És még valamihez.
Egy érvényes meggyőződés kitágítja a saját tárgya dimenzióit.

*

Megható azt látni, hogy egyesek képesek alkotni szeretet nélkül is, holott egy jó könyv megírásához nélkülözhetetlen a szeretet, a hősökkel való együttérzés, a könyv tárgyának, mondandójának, a gondolataidnak a bensőségessége. Első látásra hihetetlen, hogy a puszta biológia értékes emberek megszületését eredményezheti. Csakhogy itt két különböző dologról van szó. Mert egy új ember: a harmadik ember, egy könyv pedig tulajdonképpen csupán csak a második entitás. Nem a szerelem gyümölcse, csak a tárgya. Galatheea.

*

Tisztán megkülönböztetek egymástól két embertípust. A első típusba tartoznak azok, akik a barátságot magasztalják (Cicero), a harmóniát, az azonosság gazdagító hatására esküsznek, a kitárulkozásra, a békés cserére; mások ellenben meg vannak győződve, hogy végtelenül többet tanulhatnak az ellenségeskedés, a feszültség körülményei között. Mint ahogy a háborúban történni szokott, ahol egy új fegyver, egy szokatlan harcmodor az elején meglepi az ellenséget, idővel azonban kiegyenlítődnek a különbségek, mivel az ellenség is megtanulja.
Ki tudja, hogy a felkavaró bibliai keresztény diktum: „szeresd ellenségedet…” nem rendelkezik-e bizonyos „episztemiológiai” alapréteggel?

*

A tékozló fiú testvére amint Cicero-t olvas.

*

Szabadság és értelem, mondják a demokrata szellemek. Eddig még nagyon helyes. A hiba ott ugrik be, amikor azt állítják: a szabadság: értelem. Holott Schellig-gel, Hegel-lel, a német romantilusokkal együtt azt kellene higgyék: az értelem: szabadság.

*

Szabadság: a hely, az idő, a cselekmény egységének szorításában mind a klasszikusok, mind pedig a modernek jó tragédiákat írtak; manapság, amikor minden szabad, már nem születnek jó tragédiák. Mert ma megírhatsz akármit, akármennyit, akárhol: minden szabadság a rendelkezésedre áll. És kinek használ ez? A bulvár-íróknak.
Tartok attól, hogy a fenti dolog egyebütt is érvényes. Milyen könnyen áruba bocsátják az emberek a szabadságot, az egyedüli, nagy szabadságot néhány kisebb szabadságocskáért cserébe.

---

Fordította: Bartha György

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ