Ráduly János: Kibéden hallottam…

Az elrejtett pénz

Az egyik családban eléggé itókás volt a gazda, úgy, hogy az asszonynak erősen meg volt gyűlve a baja. Ha hozzájutottak egy kicsi pénzhez, azt sem tudta, hova dugja el, hogy az ura ne kapja meg.
Egyszer az egyik nyáron a pénzt a kályhába rejtette el. Úgy gondolta, ilyenkor úgysem gyújtnak tüzet, hát legalább a pénz megmarad.
Na jó, félóra múlva elmentek a mezőre. Mire végeztek volna a dologgal, jött a jeges eső, megáztak, megfáztak, úgy reszkettek, mint a nyárfalevél. Jócskán megázva s fázva értek haza. Otthon a gazda elhatározta, kedvébe jár a feleségének, s tüzet gyújt, meleget csinál. Nem szólt semmit, hozott forgácsot, kenderpozdorját, s egy pillanat alatt lángra lobbantotta.
Hát eszébe jutott az asszonynak, hogy a pénz a kályhában van. Kezdett az urának kiabálni, veszekedtek ketten, olyan dolgot leműveltek, hogy a szomszédság összefutott. De a pénzen már nem tudtak segíteni, megsemmisült.

Forrás: Ráduly János: Milyen nagy esze van a székelynek. Népi tréfák, anekdoták. Székelykapu Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008. Elmondta: Seprődi Józsefné Péterfi Erzsébet, 75 éves (Kibéd)


Megkíméltek a haláltól

Egyszer jöttem haza a mezőről, Keveregből, egy szekér szénával. Jöttem a marhák előtt, kötéllel vezettem őket. Odaérkeztem a Jajgatóhoz, hát befelé nagy volt a hegy. Sár volt az úton, megcsúsztam, s elestem hanyatág.
– Na, itt nekem vége – gondoltam magamban -, mert a szekér eltapos.
De az történt, hogy a marhák egyszerre megálltak. A járom eltörött. Én hamar felugrottam, s megmentettem az életemet. Aztán a marhákat kifogtam, megkötöttem őket egy fához, s egy troppba hazafutottam. Ugyi, haza kellett jöjjek más járomért.
Hát ilyen két állatom volt nekem, megkíméltek a haláltól.


Forrás: Ráduly János: Milyen nagy esze van a székelynek. Népi tréfák, anekdoták. Székelykapu Könyvkiadó, Székelyudvarhely, 2008. Elmondta: Seprődi József 80 éves (Kibéd)

2020. október 17.

Szóljon hozzá!