Csáji Gyöngyvér Dorottya 8 éves kislány szellemesen illusztrált meséit tartalmazó ifjúsági kézirattal bővült nemrég a Magyar Elektronikus Könyvtár. A könyv a netre került Napút-füzetek könyvsorozat 81. számaként került kereskedelmi forgalomba annak idején, a történetben egy, az ablakon kiesett gémkapocs lélegzetelállító, világjáró kalandjairól olvashatunk jobbnál jobb történeteket.
Lássunk mi is egyet (történetesen a sorozat befejező darabját), mielőtt kíváncsian felütnénk a könyvet, amelyben a „világjáró” szerencsésen hazakerül,de kis idő múlva minden kezdődik elölről… (CsG)

Grönland

Amikor leszállt a gép, a vadász bérelt egy motoros szánt, és nekiindult a jégmezőnek. Kis idő elteltével egy jegesmedvére bukkant, de nem vette észre a bocsokat. A jegesmedve viszont észrevette őt, és bocsait féltve, förtelmesen bömbölve elkezdett felé rohanni.
A vadász megindult és felpattant a szánra, de volt már egy kis tapasztalata az elefánttal kapcsolatban, így nem ment messze. Amikor a jegesmedve kissé eltávolodott, a vadász újra leszállt a szánról. Közelebb akart lopózni, de a jegesmedve megint észrevette, és ezúttal még dühödtebben bömbölve kergette el a vadászt a helyszínről. Futás közben a vadász elcsúszott, és mint egy élő szánkó, hason siklott egy lejtőn lefelé, meglehetősen messzire. Ezúttal többet már nem tért vissza.
A gémkapocs közben kiesett a zsebéből, és a hóból kémlelte a világot. Ezután már csak annyit észlelt, hogy sötétedni kezd, és az északi fény világít a feje fölött. Csak csodálta a gyönyörű természeti jelenséget: a zöldes-kékes világító, füstszerű fényt.
Egy bő óra múltán egy motoros szán hangja ütötte meg a gémkapocs „fülét”. Szerencsére pont fölötte hajtott át, így beakadt a lánctalpába. Egy kis település mellett a szán megállt, de a gémkapocs a fékezésnél lerepült róla, egyenesen egy istállóba.
Az istállóban karibukat tartottak. Ide bement az a valaki is, aki a szánt vezette.
Egy szép grönlandi rénszarvast, azaz karibut kiválasztott, és gyönyörű ünnepi díszeket aggatott rá. Úgy nézett ki, mint egy túldíszített karácsonyfa, de mégis feltűnő és szép hatást keltett.
A gémkapocsnak egyértelműen tetszett. Úgy látszott, valami ünnepségre készülnek.

Ahogy a gazda vezette ki az istállóból a karibut, a gémkapocs ráakadt a patájára. Karácsonyi ünnepséget tartottak, így sajnálta a gémkapocs, hogy nem kapott ajándékot. Az este eléggé kifárasztotta, ráadásul a meleg istállóba se jutott be egy jó szundításra, mert még az istálló előtt leesett a karibu patájáról.
Másnap reggel egy ember sétált az úton, és a gémkapocs a cipője talpára akadt. Erről a gémkapocsnak rögtön az jutott eszébe, amikor horognak használták, és hirtelen azt érezte, hogy már nagyon vágyik haza, Magyarországra.
Mintha egy varázsló teljesítette volna a kívánságát: azt a bizonyos cipőt viselő valaki motoros szánra ült, és már száguldott is egy repülőtér felé. A reptéren felszállt – a gémkapocs nagy örömére – egy MAGYARORSZÁGRA tartó gépre.
A gémkapocs boldogságában majd kiugrott a bőréből (ami nincs is neki, de így legalább nem is didergett annyira Grönlandon), és eltöltötte az a boldog gondolat, hogy újra otthon lehet.
A hosszú út végén ereszkedni kezdtek a Liszt Ferenc repülőtérre.
Ez volt Ferihegy valamikor régen.
Ahogy leszálltak a gépről, egy taxit hívtak, gyorsan beszálltak, és amikor a mi utcánkba kanyarodtak be, a férfi észrevette a talpát
már-már átszúró gémkapcsot, és kidobta az ablakon. Pont a mi házunk előtt!
Másnap reggel, amikor indultunk a suliba, észrevettem a gémkapcsot és zsebre dugtam: jé, megvan!
Aztán délután, amikor hazaértünk a suliból, beraktam a többi közé. A nagy kék barátjának mindent elmesélt az útjáról, persze a többi gémkapocsnak is nagyon tetszett a beszámoló.
Este azonban apa kért egy gémkapcsot, én gyorsan felszaladtam a szobámba, és odaadtam neki pont a világot látott gémkapcsot. Összetűzött vele egy szerződést, és azt mondta: „Ezt a szerződést New Yorkba kell küldenem.” Erre a gémkapocs azt gondolta: NA NE!!! MÁR MEGINT?!