Koronként más-más és mégis ugyanaz

Ma is reszkető kézzel ébredtem meg,
álmodtam megint: ugyanazt, ugyanazt.
mert feltorlódik, amit elszalaszt
az ember, vagy amit magába temet.

Senki sem boldog. Kérdezd meg a kamaszt.
Elkábítják őt a csábos totemek,
nyelve nem a tiéd, argó, meredek,
és a sebére tarka tapaszt ragaszt.

Egyformán rossz öregnek, fiatalnak.
Kit a fekete végzet foglalkoztat,
kit a csillogó elérhetetlenség.

Ismerőseid egymás után halnak
— még nem néztem meg… táviratot hoztak… —
s feszélyez már vagy még az életfenség.

hova lett

macskabántotta
galambkát én hiába
marasztalok még

Budapest, 2020. X. 15.