Senki sem boldog, kérdezd meg a kamaszt:
ajkát biggyeszti, s az elérhetetlen
mozicsillagokat érheted tetten,
míg egy reklámpólót vasszögre akaszt.

Kérdezd az öreget, hogy — önfeledten —
mikor bámulta meg a zsenge tavaszt.
Csak gyógyszert vesz be, mely dagadást apaszt,
s szól: „Haljunk egyszerre meg mind a ketten!”

Boldogságra csak a gyermek fogékony,
de ő is csak akkor, hogyha nem árva,
s láthatja zúzmarás angyalok szárnyát.

Frissen hegyezett ceruzát fog vékony
kezébe. Rajzol. De be van még zárva
a boldogság, melynek nem látja árnyát.

Budapest, 2020. X. 17.