Nem tudom úgy bekapcsolni a tévét, hogy két-három csatornán ne süssenek-főzzenek minduntalan. Nem vitás, nagyon jól élünk, még egy világválság se bontja le kilóinkat. A lakosság fele túlsúlyos, egynegyede kórosan elhízott. Görögország és Szerbia után miénk a harmadik hely a kövérek Európájában. Tetszenek tudni, felnőtt az első fast-food nemzedék, ők pedig fenemód ragaszkodnak a gyorséttermek egészségtelen kínálatához, mi több, gyerekeik is ugyanazt eszik, ugyanott s ugyanúgy, a világ tehát ebben, tán másban se nagyon változik, legfönnebb ők lesznek egyre súlyosabbak. Kövérnek lenni pedig jó. Egy negyvenegy éves halálraítéltet például nem végezhetnek ki, mert túlsúlyos. Ezt persze elsősorban ő mondja, de lehet valami igaza, ha egyszer már kikényszerítette a halasztást, mert bíróság előtt bizonyította, hogy hóhérai nem a szabályoknak megfelelően jártak el. Amire természetesen az életben maradt fellebbező a bizonyíték, mert tessék csak elképzelni, mi lett volna, ha az ítéletvégrehajtó még jól is dolgozik! Az illető azt mondta, kövérsége miatt a halálos injekciót beadó orvos nem fogja eltalálni a vénáját, neki akkor fölöttébb fájdalmas halála lesz. Márpedig minden állampolgár alapvető joga a fájdalommentes változat. Még valami: a hírt jó tizenkét évvel ezelőtt, 2008. augusztus 7-én déli háromnegyed egykor tették fel a netre, és az eltelt két év alatt eddig már százszor is megjelenhetett az a doktor bácsi, akinek oly biztos a keze, mint a halál… Először a kövéreket fogjuk megenni! Állítólag Angliában jelentek meg plakátok ezzel a szöveggel, a tonnás Jancsi és Juliskákat egy zöld földönkívüli fenyegeti. A plakát egy egészségklub megrendelésére készült, a célszemélyek háborognak: nahát, milyen ízléstelen! Szintén 2008-as a hír, hogy a világ legkövérebb emberének mondott Manuel Uribe megházasodott, az alkalomból 590 kilójából sikerült leadni 300-at, kilenc évvel fiatalabb és nem tudni, hány kilóval kevesebb feleségének csak úgy tudott közelébe férkőzni, hogy barátai vaslemezekkel merevített betonemelvényt készítettek az alkalomból. Az illető megkönnyebbülve jelentette be: végre sikerült szexelnünk! Úgy látszik, itt is van konkurencia. A világ legkövérebb embere címet aztán egy 387 kilós, 48 éves pasas hódította el, de csakhamar szívroham végzett vele. Még az a tűzoltócsapat se tudta megmenteni, amely kórházba vitte, a klinikai ágy is letörött, nem lehet kibírni ezt a pech-sorozatot. A pasi megállás nélkül tömte magát, s hogy leállt, vége a nagy tömésnek. Szinte vele egyszerre halt meg a csaknem azonos súlyú romániai legkövérebb is. Gyomrának kétharmadát készültek kivenni az orvosok, minden bizonnyal ez volt a legstrapabíróbb szerve, mert szíve, veséje időközben felmondta a szolgálatot. Még egyszer: kövérnek lenni jó. Egy montreali elítéltet, akit öt évre leültettek, két év után ki kellett engedni, mert időközben kihízta celláját. Egy német férfit pedig lelőttek, hája felfogta a golyót még mielőtt nemesebb szervét érte volna, pedig csak 127 kiló volt. Ha jól meggondolom, a magam nyolcvannyolc kilójával nincs hogyan belépnem a mezőnybe, de nem adom fel. Idővel, hangfogóval és egy-egy talicskányi koszttal én is golyóálló highfej lehetek.