„Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni.”
(Dsida Jenő )

itt lenn a folyó
kanyargó kékje
s fenn
„a béke puha kéke”
épp mint égszínkék szemed

ez varázslat remegek
megérinti lelkemet

de ha arcod láthatom
túladok a bánaton

most újra hallom hangod
édesen csacsogsz csacsogsz
és itt az Olt kanyarban
a víz csak csobog csobog

s fenn
„a béke puha kéke”
és napocskánk tűző fénye
átjárja a lelkemet
kibontja emlékedet

érintésed enyhe szellő
emlékképekből kikélő
kicsi ágacskán is csüngő
törött lábbal is hősködő
rakoncátlan gyermekem

– Segesváron a partszegély…-
pajkosan ijesztgettél
onnan is ugorni akartál
és körözött már a halál
s nem sejettük, gyemekem

s mert a frász rázta anyucit
most elfenekellek kicsit
itt e csodás Olt kanyarban
mosolyogni már mindenen
mosolyt csaló emlékeken

te mindörökké élsz nekem
Édes Felejhetetlenem

---

(Sepsiszentgyörgy, 2020. október 16.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ