Karácsonyfák

Lám, még meg se nőttünk,
már kivágtak minket,
faggyal dacolókat,
fiatal fenyőket.

Nekünk a sors adta,
ez legyen végzetünk.
Nekünk a harc adta
örökzöld levelünk.

Lám, még meg se nőttünk,
már kivágtak minket
– két nap boldogságért –
fiatal fenyőket.

---

Döntés után

Hatalmas fenyők hulltak le döngve.
Jajgatott a hegyhát. Kacagott a fejsze.
Hatalmas fenyők hulltak le döngve.
Mikor lehulltak mind, mind a nagyok,
balga törpefenyők hazudták a nagyot
mikor lehulltak mind, mind a nagyok.

Ameddig látok, csupa törpeség.
Hencegő gőgjüknek fű makogja: Fenség!
Ameddig látok, csupa törpeség.

---

Börtönhalál

Árnyékukat cipelik a tárgyak,
vergődik a fény a falakon.
Társam hörög. Vérrel fűtött mozdony
bomlott-tüdő-sípját hallgatom.

Mielőtt az űrbe lendül a lelke,
teste, mint az íj, még megfeszül.
S reggelre a lámpa szalmafénye
ajkain majd hűvös zöldre hűl.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ