XXXII.

A várak alján, a várak tetején
angyalrajok telepszenek meg.
Ha Isten jelt küld, tempóznak.
A céltudat világos: a világot tisztábbá
kell tenni.
Az angyal szárnyalása: delfinúszás.
Az angyal teste: áttetsző medúza.
A kirajzást élmény látni, hiszen
a hit letéteménye.
Az angyal lekövethetetlen.
S az hívő rácsodálkozását
emberi büntetéssel szokták értékelni.

XXXIII.

Jézus királysága gazdatiszti intézmény.
Aki járt nála, tudja, mi a világrend.
A becsület, boldogság: együtthatóság.
Hogy hol található e gazdag asztal?
Túl az érzékeken és emberi tereken,
pár aranymondás gondolatátvitellel…
És hagyni kell, hogy a cél vigyen
az elrendelt felé.
Felsóhajtani, fellélegezni!

XXXIV.

Szenvedő Krisztusom! –
jártam Nálad Isten mezején,
a hegyen, az égi kaszálón.
Fáztál.
Megosztottam Veled orosz nyakú
kardigánom, s láttam átvérzett
Szíved.
Mondtad: az Atya tud minden
gabonaszemről, ne dézsmáljak sokat.
Te tudod és előre látod,
ki a bűnös, milyen tragédia
várható…

És alászálltam –
vigyázva útra vezettél,
s én áhítom újra a találkozást.