„Meghalt bennem a gyermek!”, kiáltott fel Vadmalac. Gondolatban csak, ám elkeseredett-őszintén. Félreértés ne essék, Vadmalac kan, s már korban is előrehaladott, szisszenetét úgy értette, hogy elvesztette játékosságát, gyermeki kíváncsiságát, agya szürke felnőtté aszott.

Az történt ugyanis, hogy folyékony szappant töltött a tartóba, s abból – talán a hirtelen folyam miatt – két buborék formálódott, majd szállt fel, a fürdőszobai tükör irányába. Olyan buborék, mint amilyet gyerekkorában eregetett.

”Én most a szavakkal játszom” – mondta később, mikor feldolgozta magában a a jelenetet. Vadmalac ugyanis félperceseknek nevezett rövid szövegeket fogalmazott, amelyekben leírt szomorúságot, boldogságot, mikor mit.

Forrás: Lenolaj.hu