Fülöp Kálmán: Füge érik
Osztozunk az őszi békén –
halk sóhaj a nyári kertben,
füge érik szemed kékjén.
Harang csendül, Isten hangja,
aki ma még nyitva hagyja
kapuját a késő násznak,
s felénk nyújtja tenyerében-
a vasárnap kenyerében
illatát a lombhullásnak.
Jaj
Harangok
lázas
sóhaja –
kongó
templomaink
fala.
Ó, mennyi
olcsó fintor
itt lenn…
Szívemben
feljajdul
az Isten.
Pusztai Péter rajza