Kit a fekete végzet foglalkoztat
gyermekkorától, már majdnem megszokja:
zuhan ugyan, de alatta a boglya,
lazíthat, pihenhet és szórakozhat,

de aki hárít, s a slágert makogja,
derűre keserű búval adózhat,
pezsgőt az üzletből hiába hozat,
rádöbbenhet, hogy a véges lét foglya.

Ez a fordítottság törvénye nekem,
vagy az inverzióé, ha úgy tetszik,
én ehhez tartom magam általában.

Persze mit sem változtat a lényegen,
hogy sűrű-e vagy bő lére eresztik,
egy kutya: az élet végén halál van.

Budapest, 2020. X. 18.

1. Csata Ernő:
   2020. október 29. 17:31

   Egy szomorú hangvételű, viszonylag jól megszerkesztett szonett, de most amúgy is halottak napja közeleg, belesimul a tájba. A lényeg: ,,hogy sűrű-e vagy bő lére eresztik, egy kutya: az élet végén halál van”.
   Nem éppen magyaros az utolsó mondat, de Budapesten már mindenkinél a pénz kifizetésre kerül, akkor ez sem rosszabb. Én így magyarítanám:

   ,,hogy sűrű-e vagy bő lére eresztik:
   az élet nem végződhet, csak halállal”.

   ami rímel az ,,általában”-nal.

   természetesen a szerző a kritikával azt kezd, amit akar, megszívleli (megköszöni) vagy eldobja. Halottak napja előtt elgondolkodtató volt olvasni is, nem csak átgondolni.