naplemente / în asfinţit

van úgy hogy
az öreg zsoltárénekes csak akkor kezd egy-egy strófa éneklésébe
ha megérzi a padló alatt besüvítő
pusztasági szelet
miként a víz közelségét
a kacsacsőrű emlős

alkonyatkor történik mindez
amikor a miniatűrök és homíliák
megszülik a sugár-csillogást

az alkonyatban
extázisban feltűnnek a szekeresek
szemük vörösagyag-szín
mozdulataikkal elkezdik megolvasztani
az illúziók áttetszőségét
a tűz fényénél

körülhatárolhatatlanná lettél

a mandulafás domboldalakon túl
mozdulatlan a föld
felötlik emlékeidben
az imádott liliom míg
hasznavehetetlen kezeidet bámulod

a tanítások által elhagyatva kérdezed
vajon miért van az hogy
útjaimon egyetlen csillaggal sem találkozom

(Fordította: Bartha György)

*

din când în când
bătrânul psalmist îngână un verset
abia dacă simte vântul pustiei
pe sub podele
precum ornitornicul apa

e în amurg
şi un sclipăt de raze se naşte
din miniaturi şi omilii

cărăuşi în extaz se întrezăresc
în asfinţit
ochiul e de argilă roşie
gesturile încep să topească
transparenţa iluziei
în faţa focului

eşti necuprins

dincolo de colinele cu migdali
pământul stă nemişcat
ţi-ai adus aminte
de irisul adorat şi-ţi priveşti
mâinile tale netrebnice

părăsit de învăţături întrebi
au de ce nice-o stea
nu umblă-n calea mea

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ