Időből származó… / Din ceas dedus…

Időből származó a mélye e nyugodt ormoknak,
Tükrön át érve az üdvözült égszínkékbe,
Rusztikus csordák fuldoklásán átgázolva,
Egy tisztább, másodjáték ez, a vizek özönében.

Rejtett nadír! A költő sok zilált hárfaharmóniát
Összefog, mit elveszít szállva, ki szembe halad,
S ének meríti ki: titkon, ahogy csak a tengervíz jár,
Mikor medúzákat ringat a zöld kolompok alatt.

(Fordította Csata Ernő)

Din ceas, dedus adâncul acestei calme creste,
Intrată prin oglindă în mântuit azur,
Tăind pe înecarea cirezilor agreste,
În grupurile apei, un joc secund, mai pur.

Nadir latent! Poetul ridică însumarea
De harfe resfirate ce-n zbor invers le pierzi
Și cântec istovește: ascuns, cum numai marea
Meduzele când plimbă sub clopotele verzi.