Diszkréten csönget s nekilódul,
hökkent kis karszékeinket magasba
rántva, ferde úton az égbe
rándul, röppen velünk a világ
rángva, kapaszkodhatunk láncba,
üveggyöngysorba, napsugárba,
féloldalast röpít az égbe, s
csilingel velünk a világ,
alattunk boruló városok, huppanó
dombok, lebbenő kertek,
szétrepedő tájban mozdulatlan
szüretelők víg csapatban
torkuk szakadtából szüretelnek,
elmozdulnak a táblaképek,
a bódé falán parasztkirályok,
pingálmányok megelevenednek,
mozdulnak, köhentenek, fülelnek,
a népek egyenest a pingált freskókba
lépnek, le sem vetik a munkaruhát,
egyenest a cukorhegyekre
hágnak a dolgos népek, siklik
alattunk, fölöttünk a világ,
egymásba ütköznek a bódé falán
a táblaképek, csecsemők pufók
kottából sírnak és nevetnek, a
rétek és a pillangók ábécéskönyve
egy kicsit eretnek, sorra lényegülnek át és át a bódé
falára festett képek, egyik
karjukat hátra téve, mintha mi sem
történne, családi kör kifestőkönyvét
lapozgatják jól nevelten
az anyukák, az apukák,
körbekörbe te világ, hű, de csuda jó!
Szórakozunk, néhányan mondják,
néhányan már sikítják a
bódé falán már egymás hasába,
nyakára lépnek gyerekek,
parasztkirályok, dolgos népek,
repülve le-föl a kanyarokban,
szóródnak-szállnak a gének,
röppenünk sorban, libasorban,
röppenünk rendre irha-gondban
könnyű, kis bárányfellegekbe,
maszatos, hülye kis egekbe, míg
lecsendesednek a zenegépek, s
feneküket hátratolva, ugrándozva,
parasztkirályok, pingálmányok,
rendre behátrálnak a rendbe,
nyugalom lesz keretében
a képnek, furcsa tartással
kiürítjük kis karszékeinket,
s már támolygunk azok felé, kik
odalenn állnak, és semmit nem
vesznek észre, sikongva várnak
kétlejes égre, míg vígan
riszáló kis hányingerünkkel,
mereven alászállnánk, ők,
kik eddig sorukat várták, sötétlő
arccal, mint az árvák, kik fénybe-
szélbe röppenő sorsukat konokul
kivárták, ömlenek is már
zajongva föl elhagyott dobogókra,
röpülnek is már sikongva,
felzúgnak a fénybe-szélbe, már
odafenn kalimpálnak, s mi csak
állunk, szélverésében az égbe boruló
árvaháznak, míg szipogva, megtaposva
génjeink kullogva visszatérnek, s
fújdogálni, fújni kezd az ének.

Forrás: Nagyregény. Pallas-Akadémia, Csíkszereda, 2008