Müezzin tranzisztoron

A müezzin tranzisztor-hangja magasan a kert fái fölött –
Hasszán, mezítláb a földemben állva
Zsidó lisztből gyúrja a kenyértésztát a vacsorához
– Ya Hagi! – ez én vagyok – túl finom a liszt.
Lehunyom az egész napi termésbecslésbe belefáradt szemem
S a tűzhöz, melyet keze lobbantott, mindketten odakucorodunk.

A kézzel sodort és az olcsó európai márkájú cigaretta füstje összekeveredik
Azt tervezzük, hogy az őszibarack termésnek holnap mi legyen a sorsa
– Ya Hagi! – az arab sóhaj
Az én elrontott magyarságú nevem
Mássalhangzójára támaszkodik.

E fotószintézis-alkonyatban
Az asztal fölött átnyúló kezek
A kenyér varázsát árasztják szerteszét.
A Hasszán kezei, melyek legendás palotákat emeltek
Gáza ezeregyéjszakáihoz
Teste finom kígyózó élet,
Szeme lángja, mint maga a tűz.

---

Riadó

Mi ez az őrült sietség,
Ahogyan a sebességváltót markolászod?
Ahogyan felhalmozod lakásodban az ásványvízkészletet?

Mi ez a vágy, amely arra késztet,
Hogy galambszárnyakat növesztve
Repülj a sivatagba?

Hogy a mai világban, amely csupa izom és bajuszpofa,
Te a Szent Nyelvbe
Áss menedéket magadnak.

Rejtőzz el a könyvtár polcain,
Keress búvóhelyet a központozás hasadékai között.

Költözz a mondatokba,
Hatolj be a B betű mindkét hasába,
Úgy nem fogod összezagyválni két anyanyelvedet.

Kígyózz, miként az S.

A P egy pontjába húzózkodj össze.

Mélyen a D betűben rejtekezve
Kinyújtod majd a világra az L betűből készült periszkópodat,
Meggyőződni afelől, hogy az önirányított lövedékek sokasága cirkál-e még odafönt.

Ha a könyv sorai között bennmaradsz,
Nem fenyegethet többé semmi veszély.
Ha felszippantottak a betűk,
Utána nem szenvedhetsz már semmiféle hiányt.

---

A múzsákhoz

Bocsássatok meg nekem, halhatatlanok,
Hogy a mi közönséges, ismétlődő
Történeteinkkel zavarlak bennetek.

Ahogy kinyílnak a gyönyörű vadvirágok,
És a piros harangvirágok sokasága elönti kertemet,
Hirtelen azon kapom magam,
Hogy az önmagáért való szépséget
Többé már nem tudom csodálni.

Ti, égi lények, a hullámokból kibukva,
Elefántcsont fésűvel ékes aranyhajúak,
Mi közötök lehet az öregasszonyhoz, ki Kandahár lejtőin
Parajt keres, hogy az éhezéstől nagyhasú unokája bendőjét levessel betömje,
Milyen közötök lehet az asszonyokhoz, kik Rafah romjai fölé hajolnak,
Mint valami romokon növekedő fekete mérgesgombák.

Ti, múzsák, amennyire jól ismerem vadvirág-nyelvetek,
Nem foglak azzal zavarni, hogy együtt lopózzunk be
Éjfél idején
A laboratóriumi ketrecekben gubbasztó kísérleti majmokhoz,
Vagy azzal, hogy segítségemre legyetek könyörületet lopni a paraszt kérges szívébe,
Amikor leégeti a kisborjú homlokáról a szarvakat.

De mától fogva ti se irányítsátok tekintetemet
Rózsaszín tornyai felé a fennlengő felhő-kastélyoknak,
És az örökkévalóság győzelmi jeleként
A vándormadarak V betűjét nekem többé ne mutogassátok.

*

Agi Mishol (sz. Ágnes Fried) kortárs izraeli költőnő, 1947-ben született Szilágycsehen, szülei az auschwitzi haláltábort túlélt magyar zsidók, 1952-ben emigráltak Izraelbe. 16 verskötet szerzője, közülük több angol, francia, olasz és román fordításban is megjelent. Jelentős hazai és külföldi kitüntetések díjazottja. A román fordítás Şeherezada címmel, fordítók: Riri Sylvia Manor és Ioana Ieronim, Dan Miron utószavával, Institutul Cultural Român, Bukarest, 2008.
Románból fordította: Bartha György

1. Borbáth Guszti és Erzsike:
   2020. október 30. 12:12

   Milyen jó lenne,ha a többit is lefordítanád,és megjelenne verskötete magyar fordításban is! ” Utána nem szenvedhetsz már semmiféle hiányt ” És mi sem,mert egy kicsit a miénk is.

2. Bartha György:
   2020. október 30. 14:13

   Kedves Erzsike és Guszti, köszönet az örökös biztatásért.Gyuri

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ