Székelynek kínlódtál, édesanyám,
margarétás rétek agyagából,
Maros menti dombok sóhajából,
volt század közepének kék haván.

Bár idegen földeket nem jártam,
Küküllő menti szőlők borából,
Olt és Feketeügy iszapjából,
Bekecs alján, kincseket találtam.

Nyelvet, melyen a szó legédesebb,
népet – mondavilága népesebb,
mint fölöttünk a csillagverte ég-,

s dalt – hallgattam már méhedbe bújtan.
Önnönmagam is dalra gyúltam. S szóltam:
föléd örök szivárványt festenék.

2020. október 27.