„zokogva átöleltelek
és szomjazón, ahogy csak
szeretni merészelhetünk
egy élőt és halottat!”
(Pilinszky János )

álmomban mindig élő vagy
ó gyönyörű gyermekem

te vagy a legszebb álmom

ma eggyévetett az álom,
habokba halva újra és én
vesztemre is követtelek,
remegve önfeledten
szomjazón melléd zuhantam
és vadul vonszoltalak
cibáltalak ó ébredj
ó jaj megrepedt a szívem
hamvaidból feltámadón
halottan is tovább élsz?
felfogod csorgó vérem
aranyfonállal férceled
s a szívem újraéled

Miféle földalatti harc,
nem halhatok utánad
hiába ölt meg százszor is
utánad már a bánat
gyöngéden átkarolsz
földi feladataim suttogod
s hiába könnyem pereg
törékeny testem feldobod
s elmémben újra lepereg
az elképzelt halálod

a kép újra változik
s álmomban újra élőn
csókokkal elborítlak
ó boldogságos álom
ha gyermekemet látom

ó mennyi könnyem elfolyt
vajon látlak-e holnap
mit rejt előlem, istenem,
mit őriz még a holnap?

(Sepsiszentgyörgy, 2020.október 20.)