Nászta Katalin: Jónás János

Katona György festménye alá

nem arra vagyunk kitalálva
már ha ki vagyunk találva
elég egy ember, az is sok
s az is csak néhányszor
bekapja Jónást a cet – látom
de azt is, a hal kicsi Jónáshoz
persze hogy kiköpi
nem bírja, sok neki

rácuppantottak a világhálóra
befogtak, mint halakat a tóba
a sok süket hal lubickolva hal
észre sem veszi micsoda
mekkora a baj

kihalász a halász – válogat
megnézhetjük majd akkor magunkat
ha mint Jónást kiköpne valaki
felöklendezne gyomrából
de jó
de jó lenne valaki
aki kifog s nem azért, hogy
megsüsse belőlünk
vacsoráját

már többet ülök ráfüggesztett szemmel
bámulok lyukain ezerrel
körülöttem is rendben a dolgok
alvajáróként csinált napi rutinok
csak néha nyúlok mellé mikor
kanalat keresek s villát emelek
de kést találok és szúrok feléd
pedig a tányérról a húst enném

összefüggéstelenek lesznek a szavak
kiakadnak a mondatok, a hang is fennakad
ami bentről fakad is mind kifakad
mint gennyes televény
vajha lenne gyógyító ír a sebre
ami alatta vérzik

2020-10-27

1. Cseke Gábor:
   2020. november 1. 18:48

   Kép és szöveg – teljes összhangban! Nagyon ritka dolog…

2. Nászta Katalin:
   2020. november 1. 19:25

   Köszönöm, Kedves Szerkesztőm.