Cselényi Béla: oltás
látni vélem az apró piros
vírusokat a sárgás lében
átfúrt tűben iramodnak
lokalizált lázzal válaszolok
hej két hét múlva délben
mekkora vitéz leszek
még a szájmaszkon is
átüt az erőm
Budapest, 2020. X. 27.(–28.)
ókori varázslat
mintha a telefonban
felszakadna egy papirusz
és mögüle anyám kiáltozna
kicsiben mint egy kavics
egy mérföld vagy ezer
teljesen mindegy
kicsinyített anyám kiált
s ezt hogy’ magyaráznám meg
egy rabszolgának
sakálfejű papnak
fáraónak
Budapest, 2020. X. 26.
az erek vinnyogása
mikor siettemben
egyre többen megelőznek
mert szűkölnek az ereim
Budapest, 2020. X. 28.
lába mint az íjmarkolat
csak sietsége
és lábikrája maradt
agykérgemben meg
kopogtak kemény
sarkai a folyosón
locsolt gépelt írt
mintha mindig csak
lóhalálában élne
ténykedne köztünk
de lábikrája
melyet itt csak vádlinak
mondanak feszül
kalimpál bennem
hogyha késésben vagyok
vagy intézkedem
Budapest, 2020. X. 29.
A bokály
Mi a hagyomány?
Jaj, ha bokályfestő
arannyal pingál!
S mi a zavaró?
Az, ami megnyugtató.
Mindez lefestve
sok jóravaló
erdélyi szobájában,
valami helyett…
Nem jut be Párizs,
nincs semmi absztrakció,
igény sincsen rá.
Nekünk bokály kell.
Helytálló kép a falon,
bárhol tengődünk.
Budapest, 2020. XI. 2.
Pusztai Péter rajza
2020. november 3. 10:00
„Helytálló kép a falon,
bárhol tengődünk.”
2020. november 3. 14:41
„és mögüle anyám kiáltozna
kicsiben mint egy kavics „