Demény Péter / Ivan Karamazov:/ halhatatlan egy ideig
bejárom a temetőimet hullnak bennem a szomorúságok
keresem magamban a hitet hogy van ami halhatatlan
egy ideig az istenekről ma már az emberről sem
ma már semmi se túlzás az emberbőrből készült lámpa is
vélemény kérdése csupán gesztenyék gurulnak
obulus minden álom és ábránd szemére
mégis élni szeretnék még csak rám sem kell kiáltanod
ennek örömére gyertyát gyújtok a konyhában
így emlékezem arra a fiatalemberre
akivel naponta találkozom
Pusztai Péter rajza