• Jó napot! Meg tudná nekem mondani, hogy merre van az utazási iroda?
• Mindenütt, kedves uram! Maga előtt, a háta mögött, jobbra is meg balra. A turizmus világjelenséggé nőtte ki magát az utóbbi években, tömegek járkálnak az ó- és újvilágban, ezen nincs mit csodálkozni. Ha nem vagyok indiszkrét, hova készül uraságod?
• Messze, nagyon messze.
• Afrika, egy kis szafari? Ausztrália, cápák, borzongás? Patagónia? Hadd emlékeztessem, uraságod úgy kívánkozik ide-oda, akár melegebb tájakra, hogy itthon marad egy szép nagy maszkkal a képén.
• Ahova én megyek. még a fák is sírnak!
• Ember, ne ejtsen kétségbe, ilyeneket csak az mond, aki már mindenről lemondott. Beszéljen!
• Nyugi, semmi olyat nem mondtam, amitől pánikba esne. Uram, én a Marsra megyek! S mert én leszek az első ember, nem fertőzhetek meg senkit, és engem se fertőznek meg. Ez a legbiztosabb védekezés, nem gondolja?
• Tudomásom szerint ennek az utazásnak még nincs irodája, de ha lesz, akkor mindenképpen itt, a Kossuthban. Legközelebb, ha ugyanitt érdeklődik, tán sikerrel jár. De mondja csak, miért épp a Marsra akar menni?
• Hát mert oda indítanak expedíciót a belátható időben. A Holdat Aldrinék letarolták. A Plútó túl hideg és sötét, kedélybeteg lennék az örök éjszakában. Más naprendszerek pedig civilizációnk technikai szintjéből következően egyelőre nem jöhetnek számításba.
• Ember, jól meggondolta? Tényleg el akar húzni a Marsra?
• Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam, mint Ferenc Jóska mondta több mint száz évvel ezelőtt. Minden okom megvan arra, hogy elmenjek, úgyhogy jól jött az amerikaiak bejelentése, ami szerint kábé 2030-ig ember lép a Marsra.
• Ez igaz, de csak odautas a program, visszaút nincs!
• Úgyse jönnék vissza, ha egyszer innen kiszabadultam. Ott meglesz a kosztom, mert itthon, a Földön jól felcsomagolnak, az űrruha elnyűhetetlen, munkám is lesz, leépítés se mutatkozik majd a marsi láthatáron… De leginkább azért megyek el, mert megcsömörlöttem mindentől, ami földi. Hogy egészen pontos legyek, emberi. A korrupciótól, a háborúktól, az üldözésektől, ami más szerep- leosztásban menekülés.
• Erre csak azt mondhatom, ne nézze a tévét, és akkor hosszú életű lészen ezen a földön.
• Aztán meg itt vagyunk mi. Ahogy az író mondta, mü, székelyek. Ünnepeinkkor itt-ott még kórusban elénekeljük A rabok kórusát a Nabuccóból, magunkat siratjuk még most, a huszonegyedik században is, akárcsak az utóbbi száz évben. Holott azóta mi minden történt s változott a nagyvilágban meg itthon. Nem gondolja, hogy múltunkban, ami lezárt ugyan, de eddig már néhányszor újrahangolták, s főleg jelenünkben, jövőképünkben sokkal pozitívabban kellene gondolkodnunk mi, mai magyarok?
• Ha arra gondol, hogy a Marson ezt inkább megteheti, akkor uraságod téved! S ha netán ráakadna mégis a nagy kérdések nagy feleleteire, mire megy vele?
• Leadnám rádión a megoldást az itthon maradottaknak!
• Á, az égi hang! Nem értékeli túl saját szerepét?
• Szívre tett kézzel mondom: nem. Én oda nem istennek megyek, inkább hogy ne halljam a sok ostobaságot, amit a közéletnek mondott őrült hangyaboly – civil és politikus – eldumál. Ott végre jó lesz, a magam hasznára és kárára létezem. Szerencsére túl kevesen leszek, hogy pártot, sőt, pártokat netán egy társadalmat hozzak létre. Érdekvédelmi intézményekre se lesz szükségem, mert semmi érdek nem lesz azontúl.
• S ha netán fölfedezi, hogy a Marson van élet?
• Mélyen hallgatok róla, nehogy olyanná fejlődjön, mint a földi!
Utómondat: hősünk világfájdalma hamarabb elszállt, mint ő maga. Kisütött a nap vagy csak olyasmit látott, ami fölvidámította? Nem lényeges.