Csak gyűlnek a bánatok
Sötét ruhákban, violaszín
Estébe zuhanó szobádban
Percek surrogó sodrában
A tétovázás tehetetlen
Órái csendet gyűjtenek
Romos kapualjakban.
Szú perceg az ablakkeretben
Könnycsepp pihen fáradt szemedben
Így leszel egyre kedvetlenebb
Gondolatod is szertelenebb
Talán megfogan, amit
Hiába suttogsz el esdeklőn
Ismerősöknek, idegeneknek
Közömbös, hátat fordító
Barátoknak és lstenednek
Vadul vágtató fellegeknek…
Vigyázz!… Hiába szerettél, küzdöttél
ébren és álmodban megmérettettél.

Budapest, 2020. október