(Két-háromezer év pillarésnyi szemszögéből nézve)

Mint minden ember, szegénynek születtem:
nem sok a hetven-nyolcvan év,
kevés (lehetőségekké kovácsolt
álom) valóra váltására elég.

Az idő életlehetőség,
és hetven-nyolcan év egy röpke pillanat,
annyi szándék, terv esik kútba,
Harpagon-gazdag is szegény… szegényebb,
mint amikor világra jött:
csontig rongyolódva lép a végtelen útra.

A legjobbak kihasználják, az ő
képüket viselik hatalmas szobrok, tornyok…
egy darabig állnak, s a távoli utódok
kanállal, késsel, fogkefével
emelik ki hamuból, porból.

Sokan beérik egy plakettel,
fényes névvel: könyvlapon, festményen,
jövő-menő utcákon egy tenyérnyi táblán –
kevés a hetven-nyolcan év, de ilyen árván,
és szegényen
távozni e földről nem nagy dicsőség,
szinte szégyen…

2020. 02. 04.