Nászta Katalin: „én elmentem a vásárba”
én elmentem, hát elmentem
elmentem itthonról máshoz
elmentem az unokámhoz
a vonaton páran voltunk
vissza kicsit többen voltunk
mind elmentünk valahonnan
mind utaztunk valahova
nem lehet bezárva élni
csak szuszogni csak pihegni
köhintésem párom lesi
kitiltana, de nem meri
megcsinálni, ezt megtenni
én a kedvvel, amit hoztam
fiaméktól, amit kaptam
jól vagyok, köszönöm szépen
jobban azoknál kik félnek
kimozdulni, amíg lehet
míg a kaput be nem csukják
be nem zárják már mögötted
és ez akkor is érvényes
ha a földben lesz a testem
de a lelkem nem
a lelkem
Pusztai Péter rajza