Te nefelejcset préseltél emlékkönyvembe,
én egy sornyi vallomást,
alannyal, állítmánnyal, ahogyan illik.

Akkor még csupa együgyű igazságokat
hazudtunk egymásnak, mert nem tudtuk,
hogy az alanyok néha kicserélődnek,
mint hosszú távon a fülke utasai –
az állítmányok pedig…
nos, idővel rájöttünk, hogy nélkülük
sokkal képlékenyebb minden vallomás.

Forrás: Székelyföld, 2020/10. sz.

1. Nászta Katalin:
   2020. november 7. 05:24

   Így megy ez, míg a világ… Remek vers, kedves Hajni!

2. B.Tomos Hajnal:
   2020. november 7. 08:07

   Véleményed nekem sokat számít.