Ha meghalok majd, mélyre ássatok,
gyarló valómban is meglássatok,
látszat nélkül dehogyis van valóság,
tövis nélkül ki szedné le a rózsát?

Ha hülye voltam, mondjad rólam el
barátom, kérlek, mit nem mondtam el,
hisz magamról csak egy szögből tudok,
mondjad: akkor már el nem ájulok.

Ne varrj engem a falvédőre fel:
voltam, aki a szépről énekel,
máskor ittam, és megsértettem azt,
akivel együtt vártuk a tavaszt.

Voltam angyali, voltam ördögi,
aki a mát szüli, s aki a mát öli –
voltam ilyen és olyan így meg úgy:
szeress, dicsérj, de értem ne hazudj.

1. Judit Márta Szalay:
   2020. november 10. 09:37

   Őszinte, szívből szóló szavak,és az őszinteség, nagyon ,talán legfontosabb az èletünkben! Nem mindenki meri felvállalni! Gratulàlok!