A Lyukasóra című magyarországi televíziós adás egyik nagy tudású szerkesztője (1992-től) Varga Domokos volt. Aki az irodalmi ismeretekkel, olvasói és alkotói érzékenységgel való televíziós barátkozásnak volt az egyik aktív mestere – szépírói munkássága mellett. A 79 éves korában elhunyt, sokoldalú szerző rendkívül érdekes könyve, az Íróiskola mesterfokon (Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001, Lyukasóra-könyvek) most elérhetővé vált a Magyar Elektronikus Könyvtárban is. Fellapoztuk: igazi közkincs! A továbbiakban, éppen emiatt – a már megszokott breviáriumos idézgetés formájában – tanulságos részleteket szemelgetünk belőle, irodalmi tudásunk és érzékenységünk finomítása végett. (A fejezetcímek a szerkesztőtől származnak. * CsG)

Varga Domokosról lásd a Wikipédia szócikkét.

Varga Domokos: 1. Több mint mesterség

Aki dudás akar lenni,
pokolra kell annak menni,
ott kell annak megtanulni,
hogyan kell a dudát fújni

Nekem ez azt sugallta: művésznek lenni több, mint mesterség.
Az is. De akit nem a sorsa avat muzsikussá, vagy mondjuk, költővé, íróvá, attól csak üres nyekergés vagy hangicsálás telik.
A sorsban a tehetség is benne van. Poeta non fit, sed nascitur – ezt már a rómaiak is tudták és hirdették. Vagyis költővé nem válik senki, hacsak annak nem születik.
Csakhogy a magunkkal hozott több-kevesebb tehetség: vagy kibontakozik, vagy nem. S még kibomolván is könnyen elfalsulhat-hitványulhat.
Nincs biztosíték. És nincs bizonyosság sem. Arany János még élete alkonyán is ezt panaszolta az Epilógusban: „Kik hiúnak és kevélynek – / Tudom, boldognak is vélnek /…/ Bárha engem titkos métely / Fölemészt: az örök kétely; S pályám bére / Égető, mint Nessus vére.”
De nem éppen ez a titkos métely: az örök kételynek ez az égető fájdalma óvta-e meg őt is mindvégig a költői kiüresedéstől?
Nem tudom. Legfeljebb annyi tudható: különleges belső érzékenység nélkül nincsen művészet.

Forrás: Íróiskola mesterfokon; Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001 (Lyukasóra-könyvek). * Magyar Elektronikus Könyvtár

(Folytatjuk)