a fehér zajt míg nem ismered
mondta mesterem
azt javaslom
soha ne az égig érő fákat keresd
még csak nem is a gyökereket
előbb a magot érezd
benne van ami volt ami van ami lesz
most a korhadó fákra figyelj
lehullott levelek alatti rothadó
milliónyi bogárra emlékezz
hozzájuk hasonlít az ember
lehettél volna ellopott erdő
de kiknek egykor beste lelke volt
most vírusként fal tarol
ha befolyásolnak
jön az üzemzavar
milyen rettenetes
amikor a haldokló mellett
valaki az órát nézi és
közben azt is észreveszi
egy pók a mutató járásával
éppen ellen szalad
több ez mint az egykezes taps

1. Gergely Tamás:
   2020. november 17. 07:46

   Fehér zaj – ez a lelkembe nyúl

2. Szente B. Levente:
   2020. november 17. 17:07

   Kedves Tamás! Köszönöm szépen… Üdv.