Hősünk magyar származása „határeset”, ám szerepe a magyar történelemben egyértelmű, már csak annak okán is, hogy hat éven át ő volt Hunyadi János fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a nevelője.
Szánoki Gergely (vagy Sanoki; lengyelül Grzegorz z Sanoka, 1406–77; a képen festett portréja) Galíciában, a magyar határ közelében született, ahová nemesi származású atyja, Szánoki Péter költözött még fia megszületése előtt. Serdült ifjúként huzamosabb ideig Krakkóban élt, majd hosszú utat tett meg Európában. Öt éven át Németországban vándorolt, megtanult németül; könyveket másolt, tanítványaitól kapott fizetségből, zenélésből és éneklésből élt. 1430 körül Krakkóban kezdett költeményeket írni, kortársai szerint nagy műveltségű, humanista poéta volt.

Egy lengyel gróf innen hívta meg őt fiai nevelésére, ám tanítványaival együtt nemsokára visszaköltözött Krakkóba, ahol a királyfiak, Jagelló Ulászló és Kázmér társaságához tartozott, és a királyi udvarnál is megkedvelték. 1440-ben a sóbányájáról híres Wieliczkában lett plébános, majd I. (Jagelló) Ulászlót követte Magyarországra. A király Szánokit tanácsosául választotta, 1441-ben pedig Lengyelországba küldte, hogy ott a török ellen segédhadakat szervezzen. Bár ő ellenezte a törökök elleni újabb háborút, utóbb mégis elkísérte a királyt a – szultánnal kötött békét megszegő – hadjáratra. Az 1444-i elvesztett várnai csatából menekülvén ismerkedett meg közelebbről Hunyadi Jánossal. Ennek a kapcsolatnak eredményeként 1445 és 1451 között lett a magyar hadvezér fiainak, Lászlónak és Mátyásnak a nevelője, tanítója. Mint életrajzírója megjegyezte:

„László ekkor tizenegy éves volt, Mátyás azon­ban csak kettő, s így eleinte csupán az idősebb Hunyadi fiút taníthatta Szánoki. Később vehette át Mátyás nevelését is, s vezet­hette őt be a tudományok elemeibe. Csodálatos ügyességével és szorgalmával úgy vezette az ő nevelésüket, hogy már akkor a legjobbat lehetett felölök remélni”.
Később hősünk visszatért Lengyelországba, s nem utolsó sorban korábbi tevékenységének elismeréseként elnyerte a lembergi érseki széket. Huszonöt éven át, csaknem a haláláig ő volt a galíciai város – akkori magyar nevén Ilyvó – lelki vezetője.
Sanokban a hely szülöttének tekintik és nagyra becsülik Szánoki Gergely emlékét. Ott, a városi könyvtár előtt 1986 óta áll (lábazatával együtt öt méter magas) szobra, bal kezében nyitott könyvet tart. A könyv lapjairól egy Szánoki-idézet olvasható: „Olyan módon kell élnie, hogy tevékenysége, munkája és kreativitása mások számára hasznos legyen. Az ország és a világ sorsa nem a természetfeletti erőktől függ, hanem maguktól az emberektől.” A szobrot és környezetét 2004-ben felújították. A helyi történelmi múzeum homlokzatán pedig bronz domborműves emléktáblája látható, ezt 1977-ben, a „kiváló humanista költő” halálának 500. évfordulójára avatták fel.

Sanok Lengyelország délkeleti csücskében, a Kárpátaljai vajdaságban, a San folyó partján fekszik. Szlovákiából a Duklai-hágón át közelíthető meg. Magyarországon Gyöngyös a testvérvárosa, a két település felsőoktatási intézményei szoros kapcsolatot ápolnak egymással.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban