Keszthelyi György: Terepszínben a tél
Maholnap mínusz valahány, a tél
lassan pörgeti fel a motort,
a bolygók szerepe szerint
igyekszik tárolni műszakát,
nem garantál patyolatfehér
vásznakat, nem kecsegtet szántalpon
röpködõ, felszentelt kísértetekkel,
de meghitt sikátorokkal sem, amelyek
hegyrõl a völgybe csalogatják
a többé-kevésbé aláöltözött
csenevész pulyákat. Okfejtését
sokezer zárójelentés fedezi,
néhány vizenyõs lélegzetvétel között
a bosszúvágy talán mérsékelhetõ,
azonossá gyúrtak, egypetéjűekké,
a kép, a hang egyetlen gépezet,
se jászol, se betlehemi csillag,
visszafordulnak a napkeleti bölcsek,
üres a jéghideg sivatag, elidegenedtünk
ezekkel a kalodába szorult,
eltunyult kaptafa-pofákkal.
Szégyenszemre koslató sorsok…
a káromlás terepszínű,
lopakodó üzemmódban teszi
Istent az ördöggel egyenrangúvá.
2020. november 16.