A MEK újdonságaiból / Sali Bashota: Albán éjszaka

– Győri László tolmácsolásában

A Napút Füzetek sorozatában 2017-ben megjelent versesfüzet fülszövegében írja a fordító:

„Sajnos az albán irodalomról a magyar olvasó nem sokat tud. Egyetlen író volt, Ismail Kadare, akinek több regényét ismerheti a magyar olvasó, de az albán költészet nekünk idegen terület. A nyelvi akadályok miatt – néhány kivétellel – őt sem albánból, hanem franciából vagy angolból ültették át magyarra. Nálunk alig vannak, akik értik az albánt.  Nagy albanológusunk, Schütz István értette, tudományos munkákat is írt az albán nyelvről, de sajnos már meghalt.

Hát még a koszovói albán irodalom milyen ismeretlen! Most egy pristinai albán költő verseiből mutatunk fel némi töredéket.
Sali Bashota egy Cerovik nevű városkában született, bölcsészetet végzett, ma a pristinai egyetemen tanít és a koszovói nemzeti könyvtár igazgatója. Nemcsak verseket ír, tanulmányköteteket is sorra-rendre közread. Ami Koszovót érte az elmúlt évtizedekben, az őt is sújtotta. Lakását feldúlták, kéziratait, könyveit kiszórták és felgyújtották, ez az emlék finoman, rejtetten többször is felbukkan a verseiben. És természetesen az albán múlt, a koszovói albán szenvedés. Tudnunk kell, hogy az albán nép és nyelv eredetében sok a homályos folt, nyelvük indoeurópai, de teljesen különálló sziget. Magukat általában illír eredetűnek tartják, de a trák származást is lehetségesnek vélik. Ezt azért jegyezzük meg, mert egyszer- egyszer Bashota is utal őseire. Nem világszéli költő, a mai világirodalom áramába kapcsolódik, meghökkentő, bizarr képzelettársításokkal él, sokszor magunknak kell összeraknunk a mozaikokat, hogy versei egésszé váljanak. A többit ne mi, hanem maga az összeállítás mondja el.
A versek úgynevezett nyersre fordítását áldozatos munkával nem irodalmár készítette, egy mérnökember, Luari Róbert; ez a híradás nem lenne nélküle. Értelmezésünk az ő értelmezését követi. Ami benne költészet, az viszont az én próbám.
Megjegyezzük még, hogy versei franciául, románul, angolul, törökül, németül, svédül, lengyelül, arabul, bolgárul, macedón nyelven is megjelentek.”

Ízelítőül néhány mutatvány az értékes kötetből:

Makacs idők / Koha kryeneçe

Ez most nem az álmodozások ideje
Benned a magányosság kígyója alszik

Ez most nem a vándorlások ideje
Bennem az irigység angyala moccan

Ez már nem a bűnök ideje
Benned a múlt szomorúsága ébred

Ez nem a mosolyok ideje
Bennem egy képmás tűnik el


Az elégett szó hamuja / Hiri i fjalës së djegur

Marad még egy szó amely Tavasszal ég el
Ha nem írnak gyászdalt a kasza vágta fűnek

Marad még egy szó amely Nyáron ég el
Ha nem írnak himnuszt a szörnyű szomjúságnak

Marad még egy szó amely Ősszel ég el
Ha nem írnak éneket az esőeste vágynak

Marad még egy szó amely Télen ég el
Ha nem írnak dalt a magányos hóesésnek


Párbaj / Dueli

Álmomban egy varjú lépkedett
Te üvegben egy kígyót őrizgettél
Bennem viharos éjszaka volt
Te átkozott tűzzel játszadoztál
Fájdalom nélkül a te hangod nélkül
Így múlt el napról napra
Emléked az üres térben


Anyánk arca / Fytyra e nënës

Ősz haja reggelente harmóniát hozott álom és valóság közé
Fából faragott bölcsőben ringatta egész éjszaka a mennyei álmokat
Mint leégett ház üszkös gerendáin az elcsitult altató végrendelete
Gyerekek hangja kiáltott örökké az űrbe
Homloka ráncai tovanyúltak a végtelen térben


A világ / Rruzullimi

A szobában ugyanaz a pillangó röpülte körbe ugyanazt a lámpát
Mint kétezer éve ugyanazon a világon
Csak a fénysugár azóta újabb határokra tolta ki uralmát


A befalazás legendája / Legjenda e murosjes

Ringatja könnyeid az ősz
Szemem fölfénylő tüzében
Te nem vagy már többé Ugyanaz

Tiltakoznak a fájdalom virágai
Amikor az ablakon beköszön a szülőföld mosolya
Te nem vagy már többé Ugyanaz

A befalazás legendájában
A rugdalózó földet ringatja az ég
Te nem vagy már többé Ugyanaz


Albán éjszaka / Natë shqipëtare

Lelakatolt álmokkal haldoklunk éjszakánként
Lehunyt szemmel hollót tekerünk nyakunk köré
Elrontott életünk betűit
Homályos líra marja
A bomlott észt a testünk melengeti
Mint egy királyi kalitkába zárt madár vérzik az életünk
Kígyóveremben haldoklunk
Vérünk vadállatok kútjába csorog
Egy szebb élet jogára vágyik párnán nyugvó fejünk
Végtelen útján gyógyulást óhajt a tüdőbaj
Éjszakánként a semmibe falazott arccal haldoklunk
A fekete anyatej ha felforr
Gyógyírrá válik a gyógyulni kívánónak
Az izzó parázs kiszökik a kézírások hamuja alól
Mint vízbe lógatott ág reszket a hidegben a meztelen gondolat
A végítélet napján a mészárolók neveit rágja szét a nyelv
Mint fogságban elpuhultak haldoklunk éjszakánként
A dosszié ösvényén a szónoklat elindul
A reumára jó víz medencéjénél ácsorgó szobortól
Fuldoklik a kígyó bőrét terítgető ember
Magánya tóvá hömpölyög mint szent könyvében a sorsnak
Pokoli árnyékban ül a kegyelem
Mint a sötétség alól kiszálló sas kiáltozása az albán éjszakák felett

Forrás: Sali Bashota – Albán éjszaka / MEK

2020. november 20.

1 hozzászólás érkezett

  1. Demeter Maria:

    Tetszenek ezek a versek.

Szóljon hozzá!