J. D.-nek

– Legalább száz évet éljél!
– Éljek, de veled: mindketten
egészségben, boldogságban,
mindvégig ebben a házban,
suhogó egyedül mihez
kezdenék benne,
belefulladnék
ebbe a kriptacsendbe,
élet-hangok rezgő hálóján
lebegő pók vagyok,
ide meg halni járnak a lakók,
nem kínálhatnának mentőövet:
amikor a város hazaengedi őket,
a tömbház bejáratánál, mint port,
sarat a cipőről, s mint arcról a vigyort
egy feketén kígyózó gyászmenet,
letörlik az ékezetet,
s a szavakból ki a hangzókat –
nem élhetnék túl sokat…

2020. 02. 20.