Küszködő ember… a szegény szerkesztő is, aki csak olvas és olvas, s olykor mintha már nem is kézirat-, hanem homokhegyek emelkednének körülötte. Hogy lelje meg bennük azt a néhány aranyszemcsét? Hol itt, hol ott csillan meg előtte valami, no de hiszen az értéktelen kvarckristályok apró szemecskéi is oly csábítóan tudnak csillogni-villogni néha!
Nem, ő vigyáz, hogy könnyűszerrel el ne csábítsák. A neves írók, költők írásainak többnyire szabad utat ad (mert érdemesek is rá). De a névtelenekéinek, akik még senkik és semmik az irodalomban? Az övéiknek bizony jóval nehezebben (ha érdemesek is rá).
Akadnak ugyan kivételek. Az új tehetségek felfedezésében oly szenvedélyes Osvát Ernő, tudjuk, épp azért keveredett már-már véres vitába a Nyugatot pénzelő Hatvany Lajossal, mert az sokallotta az ismeretlen, sose hallott neveket a lapban.

Forrás: Íróiskola mesterfokon; Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001 (Lyukasóra-könyvek). * Magyar Elektronikus Könyvtár

(Folytatjuk)