Demény Péter / Ivan Karamazov:/ Könyörgés

Gyűlnek már a félhalottak,
elevenen kicsontoltak,
sötét oldalán a holdnak
gyűlnek és fogy a remény.

Támad a darázsló járvány,
az ember, a gyenge márvány
önnön életére járván
mozgó odvas televény.

Féktelen élő az ember,
bírna vággyal, szerelemmel,
él tiltott engedelemmel,
nem látja: kevés a sok.

A halált ha néha hívja,
nem száll szívesen a sírba,
nem készül egy nyűfasírtba,
nem hiszi, elég az ok.

Barátainkat ne vedd el,
gyilkos kardodat most tedd el,
foglyaidat már ereszd el,
félnek – ez a büntetés.

Komisz titkod rejtsd már vissza:
aki az életet issza,
akkor is mocskos, ha tiszta,
ráterül a tűrhetés.

2020. november 18.

Szóljon hozzá!