Szente B. Levente: Jégvirág játék

(csak mert eszembe jutottál)

fák hegyén lépdel a tél
behunyt szemű alvó rügyeket
érintve az erdő közelébe ér

álmaimban mintha keze is lenne
kesztyűje meglebben az esti csípős szélben
közben elnéz messzire

lába száz meg száz
cicoma szelíden hajló
ős erdő gyökér-ág

magasra nyúlnak benne a fatörzsek
zöld-barna zuzmó-szerű bőrük holdfényben szikrázik
illatos kéreg öleli őket

ezüst fátyol lombja remegő háttér
három évszak érett álmát alatta jól vigyázza
szeme sarkában a szépasszony-szarkaláb

ablakomon át rám tekint –
úgy látom mondana valamit
felém int – szavak pírja olvadó jégvirág
– játék.

2020. november 23.

2 hozzászólás érkezett