Cseke Gábor: Más bolygóról
eső pereg mintha valaki a kaput
verné félénk bizonytalan ütésekkel
kopp kopp kopp
itt vagyok ásít a közelgő
éjfél s nem kérdi beengedem-e jön
megkondítja az órát még motyog valamit
a kései vonatokról a kerítésen macska
képében fürgén átszalad majd szöszmötölő
sünné változik a villám fényénél a füvön
áll már a víz a tócsák hidegek a kerítés
árnya a falra vetül úgy osonunk egymás
felé dobogó szívvel hideg verítékkel a hónunk
alatt mint akik más-más bolygóról
szálltak alá
2020. november 24. 09:38
És az is lehetséges,hogy hogy minden ember egy kis „bolygó „, és mindig idegen marad a másik számára. Ezzel párhuzamosan : a fák helyben állnak,nem bolyongnak, mégis : „… a szomszéd törzsek ismeretlenek maradnak egymásnak,amíg csak állnak.”(Hölderlin)
2020. november 25. 11:47
Minden szó a helyén, lehet látni az éjfél megtestesítőit: a kerítésen inaló macskát, a szöszmötölő sünt…