Százötven centi kudarc,
kábé ennyibe mérik a törpét,
ha igaz, Jehova
bohóca, kertjének dísze,
szelleme sompolygó farizeus,
nyugdíjából biz nem futja
akkora istenre, ki a földön
öblít, mos össze egy lavórban
fehéret, feketét,
nyulat, oroszlánt,
õk meg a színpompás szeretet jegyében
ültetik és ráncigálják a répát.

Nyugdíjából biz nem futja
akkora primőr istenre,
amelyet, mondom, fehérek, feketék,
nyulak, oroszlánok
vígan húzgálnak elő a földből,
oszt’ majd beérik, virul az éden.
Százötven centi kudarc
ezen ügy szent érdekében
ügyintéz az építőtelepen,
informál, beköp boldog-boldogtalant,
erőst utálja Bangladest, Nepált,
valszeg engem is, mert más az istenem.
Nyugdíjából biz nem futja
akkora Istennek fiára sem,
bár nem is tudom,
a koronatanúk, fukarságukból fakadóan
meghágják-e asszonyaikat,
s ha néha mégis,
fiú ugrik-e elő a bűvészkalapból,
szeplőtelen utód,
szekus informátor
kipótolandó a pénz- meg istenhiányt,
vagy farizeus fehér, fekete
nyúl, oroszlán, répa.

2020. november 22.