Egyik legmegrendítőbb regényét, a Kivilágos kivirradtig-ot különös képekkel kezdi Móricz Zsigmond. Mintha egy fordított messzelátóval nézné azt a duplatetejű nagy falusi házat s a rengeteg udvart, ahol a további egész történet lejátszódik. A házat egy bolhászkodó komondorhoz hasonlítja, az embereket meg bolhákhoz. „A ház tornácán mintha bolhák mozognának…” „Szervusztok, kedveseim – kiált a főbolha a pipa mellett, a verandán…” „Kádár Pista legátus!… – mutatta be a jegyző a vékonypénzű szerény kis bolhát, aki pironkodva s törleszkedve tette bele vékony kezét a főbolha praclijába.” „… egy helyes kis fekete szemű bolhácska perdült elő, s csókra adta az arcocskáját”. Nyilvánvaló, hogy emberekről van itt szó, ahogy utóbb is: ennivaló kis „bolhalánykáról”, fölényes és hűvös „bolhanéniről” s „illetlen paraszt bolhaköhögésről”.
Ez a bolházás csak arra kell az írónak, hogy már regénye elején jelezze: ne várjon tőle senki szívmelengető, eszményi históriát. Nagyon is kicsikék lesznek benne az emberek, ugráljanak bár, vagy köhögjenek. Szíve joga, hogy így tegyen, ha ezzel jobban meg tudja értetni a maga igazságát.
Csakhogy az igazság, bárki osztogassa, egy és oszthatatlan. A múlt nagyjai, hősei, halhatatlanjai sem állíthatók például más mérték alá, mint a Kivilágos kivirradtig közönséges földi halandói. S itt kezdődnek a gondok. Joga volt-e, mondjuk, Arany Jánosnak a saját országról és örökös vezérségről álmodozó nagyidai cigányvajda, Csóri alakjába öltöztetni Kossuth Lajost? Vagy joga volt-e Mikszáthnak 19. század végi bankigazgatót varázsolni a szigetvári hősből, az idősebbik Zrínyi Miklósból, mintegy őbenne személyesítve meg a makacsul továbbtenyésző régi magyar úri erkölcsöket? S joguk van-e klasszikus költőink, íróink mai utódainak hasonló vakmerőségre vetemedni, kit törpévé töpörítve a néhai nagyok közül, kit pedig még a földre, a sárba is lerántva a neki emelt történelmi piedesztálról?
Vagy ez már nem is vakmerőség, hanem puszta divat? A pozitív hősöket és eszmei tartalmat követő irodalmi idők reakciója hat benne mindmáiglan?

Forrás: Íróiskola mesterfokon; Magyar Írók Egyesülete–Hét Krajcár, Bp., 2001 (Lyukasóra-könyvek). * Magyar Elektronikus Könyvtár

(Folytatjuk)